Hogyan értékeled a Dögölj meg, Vámpír című könyvet?

2008. szeptember 22., hétfő

Vámpírizmus

Elnézést, ha egy kicsit zagyva a dolog, ki fog forrni.

Honnan is származnak a vámpírok? Káintól, aki a testvérgyilkosság és a kiontott vér miatt bűnhődik? És Isten a napfény, amely elől folyamatosan bujkál? Vagy csak egy evolúciós csapda volt? Egy vérre szokás, a táplálék hiányában, a meglévő kevés táplálék minél jobb felhasználása érdekében?
Szaporodhatnak-e a vámpírok szexuális úton, vagy csak harapással?
Nyilvánvaló a számomra, hogy szexuális úton nem szaporodhatnak, ugyanakkor szexuális kapcsolatot létesíthetnek. A harapás egy érdekes téma: ha minden megharapott emberből vámpír lenne, akkor felborulna az egyensúly és a vámpírok tulajdonképpen önmagukat ítélnék halálra. Hiszen a végén már túl sok lenne az eszkimó és kevés a fóka.
Úgy gondolom, hogy a vérrel való táplálkozás egy részben szimbolikus, másrészt pedig nagyon is valóságos. Nyilván, hogy egy vámpír minél inkább idősebb, erősebb, annál kevesebb vérre van szüksége, mint egy fejlődésben lévő vámpírnak. De hát ez biológia, az embereknél ugyanígy történik.
A származásukról már nagyon sok minden megjelent. Bár lenyűgöző a bibliai eredetmonda, Káin és a Nap ilyen szoros kapcsolata, de mégsem hiszem, hogy ez lenne az eredet. Ki tudja, hogy ki volt az első vámpír?
Amiről én írtam a könyvben, az egy elképzelt eredetmítosz, amely igaz is lehet. A jégkorszaki ember változását gondoltam én: először csak állati vérrel táplálkoztak. Mindezt az élelem nem elegendő volta miatt tették. De aztán úgy jártak, ahogy a tigris szokott: amelyik rákapott a vérre, az már emberevő marad. Elfogyott az állatállomány és a véres csaták végeztével a legyőzött csorda embereit fogyasztották. Volt rá példa, nem kell messzire menni. Kérdés persze az emberfeletti képesség és a halhatatlanság. Az emberfeletti képesség származhat a legyőzött ember vérét magáévá tevő lény vallásos, misztikus elragadottságából. Hiszen minden áldozat erről szól: feláldozom magam egy magasabb cél érdekében, hogy az én vérem (az áldozatom) azt szolgálja, aki méltó arra, hogy magasabbra jusson. Az áldozat vérét elfogyasztó ember részesül a áldozat erejéből, tudásából. Eggyé válnak.
Az örökléttel már gondok vannak. Egy nagyjából hatvan-nyolcvan évig élő ember számára már kétszáz év is az örökkévalóság. Főleg, ha mindezt fiatalon, egészségesen élhetjük le. De hol van ez a jógik és a bibliai ősatyák életkorától? Ezért mondom, hogy az öröklét relatív. Ki tudja, hogy meddig él egy vámpír?

Ahonnan merítettem (utólagos engedélyükkel):
http://users.atw.hu/vampir/UntitledFrameset-6.htm
http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/vampirehu&page=/index2.html



(Folyt. köv.)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nem rossz az olvasmány csak kevés.(Devil)